1990-ben végzett a Semmelweis Orvostudományi Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának gyógyszerész szakán. Ezt követően a Richter Gedeon Nyrt. fejlesztő technológusa lett, amely során folyékony és félszilárd gyógyszerformák laboratóriumi fejlesztésével és méretnövelésével, parenterális termékek fejlesztésével, fejlesztési dokumentációk, technológiák üzemi adaptációjában való részvételével, üzemesítési zárójegyzőkönyvek készítésével foglalkozott. 1995-ben szerezte meg szakgyógyszerészi- valamint doktori címét a Krioszikkált Arduan injekció nagyüzemi gyártástechnológiájának validálása témában. 
1995-ben a Folyékony és félszilárd Gyógyszerformákat Fejlesztő Csoport vezetője, majd 2001-ben a megalakuló Gyógyszertechnológiai Osztály vezetésével bízták meg. Nevéhez fűződik a Richter Gedeon generikus és originális fejlesztési projektjeinek laboratórium szintű megvalósítása, a méretnövelési munkálatok szervezése, klinikai minták legyártatása és átadása vizsgáló felé, a stabilitási minták lecsomagolásának tervezése és a munka lebonyolításának irányítása, a stabilitási terv szerint a minták szabályos kezelésének, vizsgálatra való kiosztásának felügyelete. Aktív vezetői munkájának köszönhetően 2015-től a Készítményfejlesztési főosztály vezetője, mely során legfőbb feladata a fejlesztési projektek tervezése és koordinálása, gyógyszerformák fejlesztése, méretnövelése, valamint a kis volumenű kereskedelmi tételek gyártásának biztosítása.
Vezetői munkája mellett a hazai oktatási - tudományos közélet elhivatott szereplője. Felkérés szerint óraadóként országosan részt vesz az egyetemi graduális és posztgraduális képzésben. A Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság tagja, a Gyógyszerészet folyóirat szerkesztőbizottságának tagja, a Magyar Kémikusok Egyesületének tagja. 
2021-ben jelent meg a Jót s jól! – Minőség a gyógyszerészetben című könyve Dr. Laszlovszky István együttműködésével, mely a minőségügy témakörében foglalja össze az elvárásokat, szabályokat, továbbá a gyógyszerészi szakma előtt álló kihívásokat, így átfogó ismeretanyagot biztosít a gyakorló gyógyszerészek számára.

1977-ben kapta vegyészmérnöki diplomáját a Budapesti Műszaki Egyetemen. Egyetemi doktori címét 1981-ben szerezte, 1996-ban lett a kémiai tudományok doktora (MTA doktor) és ebben az évben habilitált. 1977 óta dolgozik a BME Szerves Kémia és Technológia Tanszéken különböző beosztásokban (tud. munkatárs, docens, egyetemi tanár, MTA Kutatócsoport vezető, tanszékvezető-helyettes), 1999-2011 között a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánhelyettese, 2013-2017 között a Kar dékánja volt.

Dr. Madarász Emília kutatóprofesszor emeritus 1971-ben kapta biológus diplomáját az ELTE Természettudományi Karán. Egyetemi doktori disszertációját az ELTE Összehasonlító Élettani Tanszékén készítette. 1974-től 1997-ig az ELTE oktatója tanársegédi, adjunktusi, majd docensi beosztásban. 1997-től 2016-ig a MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében a Fejlődés Neurobiológia kutatócsoport vezetője tudományos munkatárs, majd tanácsadó beosztásban. A MTA doktora 2007-től.

Dr. Szalay Luca az Eötvös Loránd Tudományegyetem Természettudományi Kara vegyész szakán, gyógyszerkutató szakirányon szerezte az első diplomáját 1986-ban, majd ugyanott 1994-ben kémiatanári diplomát is kapott. 1986-tól a Gyógyszerkutató Intézetben preparatív vegyészként nitrogéntartalmú heterociklusos vegyületek szintézisével foglalkozott. 1994-2006 között a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskolában kémiatanárként dolgozott. 1996-2008 között részt vett az iskola nemzetközi kapcsolatainak szervezésében, ami diákcsere programok, pilot, ill. mobilitási projektek munkálatainak irányítását jelentette. 2006-ban az ELTE TTK Kémia Doktori Iskolájában PhD fokozatot szerzett. Az ezzel kapcsolatos kísérleti munkát a Szerves Kémiai Tanszéken Hollósi Miklós akadémikus irányításával végezte. 2006. szeptember 1-től az ELTE Kémiai Intézet adjunktusaként a kémia szakmódszertan tárgyait, kémia történetet és angol szaknyelvi kommunikációt tanít, ill. tanártovábbképzéseket tart. Részt vesz az ELTE TTK Természettudományos Oktatásmódszertani Centrum munkájában, valamint 2012 óta vezeti a Kémiai Intézet PR Bizottságát. 2004-2016 között a Magyar Kémikusok Egyesülete Oktatási Bizottságának tagja, 2011-2016 között pedig a Kémiatanári Szakosztály elnöke. 2008-2009-ben az Országos Köznevelési Tanács természettudományos közoktatással foglalkozó ad hoc bizottsága kémia munkacsoportját vezette. 2010-2012 között részt vett a Nemzeti alaptanterv, ill. a kémia kerettantervek átdolgozásában. 2014-2015 folyamán az ELTE TTK-n az új tanárképzéshez tananyagokat kidolgozó TÁMOP projekt munkálatait koordinálta. 2016 óta vezeti az MTA-ELTE Kutatásalapú Kémiatanítás Kutatócsoportot.

Ifj. Szántay Csaba 1982-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) Vegyészmérnöki Karának Szerves és Biológiai vegyipari szakán. Ezt követően a Richter Gedeon Nyrt. kihelyezett kutatójaként a BME Általános és Analitikai Kémiai Tanszékére került, ahol mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópiával foglalkozott, amely témakörből 1986-ban egyetemi doktori címet szerzett. NMR-spektroszkópiai kutatásait 1988-1989 között Angliában a leedsi Egyetem Szerves Kémiai Tanszéken folytatta. Hazatérését követően 1989-ben került a Richter Szerkezetkutatási Osztályára, melynek vezetésével 1993-ban bízták meg. Ebben a szerepben küldetésének tekintette, hogy az osztály nemcsak mint ipari nagyműszeres (NMR, MS, IR) analitikai szolgáltató egység legyen kiváló, hanem (az ipari publikációs nehézségek ellenére) a nemzetközi tudományos életben mértékadónak számító tudományos műhellyé is váljon, továbbá, hogy aktív munka- és oktatási kapcsolatokat építsen ki számos hazai egyetemmel. Fő kutatási területe az NMR spektroszkópia fizikai/matematikai elmélete, valamint az NMR alkalmazása a szerkezetkutatásban. Újabban e területek kognitív pszichológiai összefüggéseinek elemzésével is foglalkozik. E munkájának legfontosabb eredményeit az általa szerkesztett és tekintélyes részben általa írt „Anthropic Awareness: the human aspects of scintific thinking in NMR spectroscopy and mass spectrometry” (Elsevier, 2015) című könyvben publikálta. Tudományos fokozatok, címek: a Kémiai Tudományok Kandidátusa (1991), az MTA Doktora (2000), egyetemi habilitáció (BME, 2002), egyetemi magántanári kinevezés (BME, 2003). Aktív oktatómunkát folytat a BME-n. Kutatói, illetve vezetői munkája mellett aktív hazai és nemzetközi tudományos közéleti, illetve társadalmi felelősségvállalási tevékenységet végez. Számos tudományos díj birtokosa. 2020-ban a Magyar Tudósok sorozat tagjaként a Lexica kiadó gondozásában jelent meg „Hát, ez furcsa…” című könyve. 

1978-ban végzett a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán Felsőoktatási Tanulmányi Érdemérem kitüntetéssel. 1980-tól dolgozik az Orvosi Biokémiai Intézetben, 1990-ben írta meg kandidatúráját. Fő érdeklődési területe a központi idegrendszer bioenergetikája, a mitokondriumok szerepe normál és patológiás idegi folyamatokban. 2004-ben Huzella Tivadar Pályadíjat nyert el. Széchenyi ösztöndíjban és Széchenyi  professzori ösztöndíjban részesült. A neurokémiai munkacsoportban végzett munkája eredményeképpen 2007-ben védte meg MTA doktori címét. 2010-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. Tagja volt több OTKA bizottságnak, jelenleg is tagja az MTA III. sz Doktori Bizottságának és a Bolyai ösztöndíjakat bíráló bizottságnak. Egyik kezdeményezője volt a Semmelweis Egyetemen meginduló tehetséggondozási programnak. 1990-ben a Semmelweis Egyetem kiváló oktatója, 2006-ban Kiváló TDK Nevelői kitüntetést kapott. 1990-től kapcsolódott be az egyetemi közéletbe, először, mint az ÁOK Kari Tanács, később, mint a Szenátus választott ÁOK oktatója. 2013-tól 2019-ig az ÁOK Tanulmányi és Vizsgabizottság elnökeként dolgozott. 2014 és 2019 között volt az Orvosi Biokémiai Intézet igazgatója. A 2018-as Semmelweis Jubileumi Évben az egyetemen megrendezett nagysikerű 20. Európai Bioenergetikai Konferencia főszervezője volt.